Madrid
A spanyol fővárosban éjjel-nappal zajlik az élet, itt a bulizást sokkal fontosabbnak tekintik az alvásnál. Ennek ellenére elküldtük James Mills autós újságírót egy újabb titkos pálya keresésére.
Ha elhisszük, ami az útikönyvekben áll, a spanyol főváros eszenciáját nem lehet megfogalmazni egy hazaküldött képeslapon. Státuszát II. Fülöp spanyol királynak köszönheti. De a város mostanra új életre kelt, mint Európa egyik legnyüzsgőbb játszótere.
Madrid belvárosában, a Chueca negyedben autózunk, és látva magunk körül a sok vonzó kiállású embert, egyet kell értenünk a fenti megállapítással. Az óra 01.59-ről 02.00-ra vált, és bár nincs hétvége, minden jel szerint a madridiak ezt az időpontot még az este kategóriájába sorolják. A bárok tömve vannak, az utcákon hömpölyög a tömeg, és amerre nézünk, a mosolyokból lelkesedés sugárzik.
Spanyol csoszogás
A meleg levegőben szinte lüktet a tömeg a Chueca és a Centro negyedeiben. Az emberek nem maradnak sokáig egy helyen, a bárokat váltogatva hajszolják a legkedvesebb öleléseket, a leghajmeresztőbb történeteket és a legpezsgőbb hangulatot. Mi is lüktetünk tovább az éjszakával. Madrid közlekedéstisztelete legendás, és még most is, az éjfél utáni órákban, amikor egy újabb munkanap közeleg, a város teljes létszámban az utakon van. Ideje egy kis kitérőt tennünk.
Ezeket az utcákat szegélyekkel látták el, és ide-oda kanyarognak, de szerencsére emberektől és más forgalomtól mentesek. Mint egy vízi csúszda, amely egy medencébe lövi ki az embert, a sávok végül abbahagyják a kígyózást és tekergést, majd kilöknek a tündöklő látványba, ami a Plaza Mayor.
Annak jeléül, hogy milyen erős nép volt valaha a spanyol, a 17. századi impozáns tér épületei magasan és büszkén állnak, középen pedig rosszallóan tekint le ránk III. Fülöp szobra. Szerencsére senki sincs a környéken, így körbesuhanhatunk a macskaköves téren, felfedezve mind a kilenc árkádsort.
Madrid föld alatti megoldása
Kinavigálunk, elhagyjuk a tömeget, és észak felé indulunk, hogy megnézzük a nevezetes Arco de la Victoriát, mielőtt újra bedarálna minket a forgalom. Mint ahogy azt korábban, a mellékutcák labirintusában megtapasztaltuk, ha akarjuk, ki tudjuk cselezni a madridi közlekedési káoszt.
Ez alkalommal a föld alá vetjük magunkat, egy szem elől elrejtett világba. Alagutak roppant hálózatában hajtunk, ahol időnként hét sávban haladhat a forgalom. A hálózat össze van hangolva az M30-as autópályával, és azért építették, hogy megoldást jelentsen a folyton terjeszkedő város közlekedési problémáira. A földalatti vezetések Mekkájának felderítése önmagában is egy egész napos autókázás lenne.
Amikor felkel a nap, éppen csak van időnk a fenséges Palacio Real megtekintésére, mielőtt megterveznénk menekülési útvonalunkat. Még egyszer felpörgetve a motort, a várostól északra, az enyhe emelkedésű hegyek felé vesszük az irányt. Az utak annyira simák, gyorsak és jól járhatók, mint amennyire Madrid zsúfolt, kaotikus és lassú - széles mosollyal az arcunkon vezethetünk rajtuk. Az ilyen bulikat szeretjük.
