San Francisco

Ha San Francisco nevezetességeit és földrajzát szinte kizárólag a filmben látott autós üldözésből ismeri, a nagy hatású hatvanas évekbeli McQueen-detektívfilmből - az teljesen normális. De próbálja csak meg követni az akciójelenet pontos útvonalát, és hamar rájön, hogy Peter Yates rendező krónikus következetlenségben szenvedett.

Egyszerűen figyelmen kívül hagyja a tényeket annak érdekében, hogy vizuálisan jól hasson a sztori, és a hét perces üldözés során Yates teleportálja McQueent a város keleti részéből északra, majd délre. Erre Ön valószínűleg soha nem figyelt volna fel, vagy sosem törődött volna ezzel, ha valaki nem hívja fel rá a figyelmét. De mi is mintegy nyomozói szerepben vagyunk itt, hogy megtaláljuk a legjobb útvonalat a városban, szóval ez olyan dolog, amit tudni akarunk.

Elkerüljük a tömeget

Utunk, mint sokan másoké, a Union Square-en kezdődik, amelyet arról a tényről neveztek el, hogy itt gyülekezett az Egyesült Hadsereg az amerikai polgárháború alatt. Manapság bevásárlók és turisták találkozóhelye, akik a drága üzletek, szállodák és színházak miatt gyűlnek össze, és normális esetben a vezetés itt rémálom. De szerencsére akkor nem, amikor odaérünk.

Az éjszaka kései óráiban kísértetiesen kihalt a környék. Élesen északnak vesszük az irányt, Chinatown felé, amely a legnagyobb és legrégebbi Ázsián kívüli kínai közösség. Ügyet sem vetve az egzotikus ételek csábító illatára, ami az utcai éttermekből ingerlően áramlik felénk, továbbhaladunk észak felé, hogy jól rálássunk a Transamerica piramisra, San Francisco egyik jelképére és Észak-Kalifornia legmagasabb épületére.

Most nyugat felé fordulunk, a Lombard Streetre, a Golden Gate híd irányába. Technikailag ezen az útvonalon szemből kéne jönnünk, mivel a Lombard érdekes része mind olyan utca, amely az ellenkező irányból egyirányú. Ezek mind ide-oda kanyargó utcák, amelyek „San Francisco legtekervényesebb útja"-ként ismertek.

Bár bizonyos fényviszonyok között látomásként hathat, de a Golden Gate híd, ahogy fölénk tornyosul a sötétségben, nagyon is valóságos. Az építmény a világ leghosszabb függőhídja volt, amikor 1937-ben befejezték, bár ebben azóta tíz másik szerkezet is felülmúlta.

Az északi oldalon megfordulva, és még egyszer áthaladva a Golden Gate hídon, most San Francisco nyugati oldala felé tartunk, a felső nagy autópályára. Ez a rész kihalt, de a másik oldalon zajlik az élet. A nyílegyenes, kietlen út a Csendes-óceánnal párhuzamosan fut, és ideális hely arra, hogy kicsit magunk mögött hagyjuk a várost, és meglovagoljuk a dagályt. Szintén gyors út vezet az utolsó és több szempontból a leglenyűgözőbb állomáshoz ezen a titkos pályán: a Twin Peakshez.

Gyönyörködés a látványban

Balra fordulunk a Sloaton, még egyszer a Portolán, majd a Twin Peaks Boulevard-ra, közben az útviszonyok egyre romlanak, ahogy egyre feljebb jutunk a hegyen. De nem panaszkodunk, mert amikor felérünk a tetejére, mert a látvány egyszerűen lélegzetelállító. Itt, 280 méter magasan, San Francisco földrajzi középpontjában, ezen a ritka tiszta éjszakán az egész város fénylő takaróként terül el alattunk.

Ám nem gyönyörködhetünk sokáig a látványban. A város itt lesz holnap is, de én úton leszek hazafelé, Los Angelesbe. Lefelé indulunk a hegyről, hogy Frank Bullitt tiszteletére még egyszer, utoljára körbejárjuk az alvó várost.