Éjféli nap

Még ezen a késői órán sem gyűlnek össze árnyékok az útszéli árkokban. Az égen még mindig ragyog a nap. Furcsa fénnyel árasztja el a széles tájat és a végtelen utat ezen az éjféli órán, amikor mindennek sötétnek kellene lennie.

Arra a helyre tartok, amit úgy hívnak: a világ vége. Nordkapp, az Északi-fok, Európa legészakibb pontja, ahová még közúton el lehet jutni. Az Északi-fok a 71°10’21” északi szélességi fokon Magerøya szigetén fekszik Norvégia északi partjainál, Stockholmtól 1093 mérföldre - itt kezdődött utazásom. Itt, északon május 14. és július 29. között a nap sosem nyugszik le.

Ez a legüresebb, legelhagyatottabb hely, amit valaha láttam. Néha úgy érzem, a magasan fölénk tornyosuló, masszív kőfalak egyenesen összepréselnek. Máskor a föld mintha semmivé hátrálna vissza, fakó cserjék nagy üressége terül el minden irányban egyetlen fa nélkül.

Örök nap

Nem számít, hány kilométer futott át a kilométer-számlálón, vagy hány óra és perc telt el, a nap nem akar lenyugodni. Tartsd a napot a bal oldaladon, a lábad a gázpedálon, és kövesd a navigációt észak felé! Ez a mi szabályunk immár két napja, de az út egyre csak folytatódik, a táj egyre vadabbá válik, és az út minden egyes magunk mögött hagyott dombbal egyre elhagyatottabb lesz.

A Skandinávián keresztül vezető utunk során jó néhány csodálatos látnivalóval találkozhattunk. Az itt élők mindannyian a szabadban élvezték a nyári napsütést, kihasználva a pillanatot, mielőtt az idő tovaszáll, a napfény elhalványul, és az ősz első csípős időjárása érezhetővé válik.

De mára eleget láttam, és jobb lenne megpihenni Alta városában, ugyanis a várost elhagyva a térkép már csak a nagy semmit mutatja. Késő van, de még maradt étel az étlapon – ha az ember szereti a rénszarvassültet.

Elérkezik a reggel. Az, hogy hajnalodik, nem lenne megfelelő kifejezés, mivel a nap eleve le sem nyugodott. Mire elérjük a Magerøya láthatárát, már majdnem ebédidő van. Megérkezésem a szigetre nem olyan romantikus, mint néhány éve lehetett volna, mivel 1999 óta egy 6,8 km-es, víz alatti alagút helyettesíti a kompot.

A világ tetején

Egyenesen a legfőbb turista látványosság felé tartok, ami Európa legészakibb útjának végén található. A Nordkappnál sétálok egy kicsit a korlátoknál, amiket azért építettek, hogy megakadályozzák, hogy a látogatók lezuhanjanak a világ végén. Beszívom a levegőt, és kinézek a végtelen óceánra.

Kihasználom a végtelen napsütést, és a sziget szinte elhagyatott útjain vezetek jóval éjfél utánig. Szürreális öröm keresztülhaladni világosban ezen a furcsa, magányos tájon egy ilyen késői órán.

A következő reggel megállok a képeslapra illő templomnál, Honningsvåg városában. Már csak egyetlen program maradt, amit nem hagyhatok ki: meglátogatni a világ legészakibb benzinkútjait. Miután teletankolok Shell V-Power üzemanyaggal, a navigáció megmutatja nekem, hogy jelenleg a 70° 59’ 6” északi szélességi fokon állok.

Nincs főút, ami visszavinne Stockholmba, csak egy hosszú és kihívásokkal teli mellékút.  A visszaút kétségtelenül hosszú, de ha az éjféli napot a jobb oldalamon tartom, a lábamat pedig a gázon, akkor nem lehet baj.